2012. február 1., szerda

A tenger csodái 1.


Tudom, elég nagy gonoszság innen Olaszországból úgy kezdeni, hogy ugorj le a sarki halashoz, és vegyél 2-3 szép nagy rákot... de ha valakinek mégis van rá lehetősége, annak van egy jó receptem.
Szóval: ha valaki szép rákokhoz jut (természetesen csakis frissről lehet szó, sőt, élőről, és semmiképpen se fagyasztottról), seperc alatt a világ legegyszerűbb és legfinomabb tésztaételét készítheti belőle.
A hozzávalók listája hihetetlenül rövid, és mialatt kifő a tészta, kész is a szósz.

Ezek a rákok, amiket én használok általában ehhez a recepthez nem kimondottan húsosak, viszont olyan fenomenális ízűek, hogy aki egyszer megkóstolta, sose felejti el.
Nekem tegnap szerencsém volt, mert a halasomnak csak három rákja maradt zárás előtt nemsokkal és mivel nem tudta, mit kezdjen velük (a másnapot már nem bírták volna megvárni élve) hát ideadta nekem egy áráért. Csak megjegyzem, hogy ez errefelé úgy működik, hogy az egyiket leméri, kifizetem, a másik kettőt meg becsomagolja mellé, és nem úgy, hogy a hasára üt, hogy most ennyiért odaadom, pedig annyi lenne, aztán kiderül, hogy a kedvezményes ára háromszorosa az eredetinek... Persze ez azért is lehetséges, mert itt minden kereskedő-vevő kapcsolat a kölcsönös bizalmon alapul. Hosszú évek, és bőségesen megpakolt kosarak után kialakul egy különleges bizalmi kapcsolat, amit aztán egyik fél sem rontana meg semmi pénzért. Ezért aztán itt Olaszországban mindenkinek saját hentese, meg saját halasa, meg saját újságosa, meg saját fodrásza, meg saját péksége van, amit ők "az én bizalmi ezmegazom-nak" hívnak (pl. il mio macellaio di fiducia). A legtöbb recept is úgy kezdődik, hogy "vegyél egy szép eztmegazt a hentesednél/halasodnál/zöldségesednél stb", és sohase úgy, hogy "vegyél a hentesnél/péknél/zöldségesnél eztmegazt". Nem véletlen. Ez jó a kereskedőnek (vagy a szolgáltatónak), mert egy stabil vásárlóközönsége lesz, akikre mindig számíthat és jó a vevőnek (vendégnek), mert nemcsak hogy mindig tudja mire számíthat, de biztos lehet benne, hogy nem csapják be, mindig a legjobbat kapja mindenből, sőt, olyan plusszokhoz is hozzájut, ami amúgy nem járna (az én hentesem például megdarálja nekem a lépet a crostinihez, pedig azt egyik hentes se vállalja szívesen).
Szóval kaptam a halasomtól 3 rákot, ami pont jól jött, mert vendégeink voltak vacsorára és foggalmam sem volt még este 7-kor, hogy mit adok nekik este 8-kor. Ezért aztán mikor hazaértem, gyorsan felraktam két lábosba vizet, és mire elkezdtek forrni, lepakoltam, átöltöztem és megterítettem. Nekem mindig van a mélyhűtőmben fokhagymával együtt aprított petrezselymem, úgyhogy tényleg seperc alatt kész lettem mindennel. És mekkora sikere lett! :-)

Hozzávalók:

3 db rák
száraztészta (ehhez a recepthez inkább rövid tésztát ajánlok: penne, mezze penne, sedanini, esetleg még a fusilli is, bár azt nem nagyon használják erre a célra az olaszok)
2 gerezd fokhagyma
fél marék petrezselyem
paszírozott paradicsom kb 3 dl (ez lehet készen vásárolt passata di pomodoro, de friss paradicsomból is paszírozhatjuk)
1 pohár száraz fehér bor
olivaolaj

bors
csípős paprika (tetszés szerint)

Felteszünk két nagy lábos vizet forrni. Az egyik a rákoknak lesz, a másik a tésztának. A rákokat folyóvíz alatt zöldségmosó kefével jól lemossuk, és beledobjuk a forrásban lévő vízbe. Kb 10 percig főzzük őket, majd kiemeljük a vízből, és egy éles késsel a felső páncél alá nyúlva kettéválasztjuk őket. Kikaparjuk a hús nagy részét majd a páncélokat 4-5 db-ra vágjuk. Egy serpenyőben kevés (kb 2 ek) olivaolajon megpirítjuk a petrezselyemmel együtt aprított fokhagymát, hozzárakjuk a rákhúst és a páncéldarabokat, majd leöntjük a fehérborral. Mikor a bor elpárolgott, ráborítjuk a paradicsomot, sózzuk, és kevés borssal, vagy csípős paprikával ízesítjük.
Fedő alatt csak addig főzzük, amíg a paradicsomból elpárolog a víz és egy kellemesen krémes, de nem túl sűrű szószt kapunk. Közben lobogó, sós vízben kifőzzük a tésztát (tanácsok a tésztafőzéshez itt), majd a leszűrt tésztát hozzáforgatjuk a szószhoz.
Érdemes magát a szószt egy minnél nagyobb serpenyőben elkészíteni, hogy aztán maradjon hely a tésztát beleforgatni.
Esetleg friss petrezselyemmel lehet díszíteni az egészet, és finom, jól behűtött, száraz, fehér borral kínálni.

Buon appetito!


2 megjegyzés:

chriesi írta...

Remek hentesed van! A rákok meg húúú...

Toscana Gusto írta...

Hát ha te azt tudnád hogy mennyire..! :-))