A tenger csodái 2.

Van egy alapszabály az olaszoknál: gombás és halas tésztaételekre nem teszünk sajtot. Na, ez mostanában érvényét vesztette. Egyre több étteremben lehet az újítások között sajttal és hallal kombinált ételeket találni. Valószínüleg ez is annak a jelenségnek a következménye, ami pár éve tombol a sajt körül: minél "furcsább" ízösszeállítást találsz ki, annál nagyobb a siker.
A borzselékkel, mézekkel, különféle gyümölcs- és zöldséglekvárokkal kínált sajtok az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapnak a világ (főleg a mediterrán világ) gasztronómiájában. Egy édes lilahagymalekvár minden sajtot megbolondít. Nemcsak gazdagítja az ízét, hanem kiemeli a sajt érettségét.

Ezért arra gondoltam, talán szívesen vesztek egy sajtos-kagylós receptet. Az egészet az egyre jobban közkedvelt rukolával fokoztam.

Hozzávalók:

1/2 kg kékkagyló
250 g rövid tészta
2 gerezd fokhagyma
1 kis csokor rukola
10 dkg parmezán sajt nagylyukú reszelőn reszelve
3 ek extraszűz olívaolaj
só
2 dl fehérbor
frissen őrölt bors

Felteszünk egy nagy lábosba vizet forrni, mikor lobog, beledobunk fél marék sót, és a tésztát.

Közben egy széles serpenyőben az olivaolajban aranybarnára pirítjuk a késpengével kissé szétlapított fokhagymagerezdeket, beledobjuk a megtisztított kagylókat és amikor már elkezdenek egymás után kinyílni a kagylók, meglocsoljuk a fehérborral. Addig kell csak főzni az egészet (lehetőleg fedő alatt), amíg a kagylók ki nem nyílnak mind, illetve a bor el nem párolgott. Levesszük a tűzről, frissen őrölt borssal ízesítjük, és beleforgatjuk a leszűrt tésztát. Az egészet meghintjük a reszelt sajttal és a rukolalevelekkel.
Azonnal tálaljuk!

Buon appetito!

Tippek:
- Ha a rukola levelei túl nagyok lennének, nyugodtan tépjük kézzel apróra őket.
- Ha nincs salátacentrifugánk otthon, a megmosott és lecsöpögtetett rukolát tegyük egy tiszta konyharuhába (ne csavarjuk kézzel, mertcsak összenyomódnak a levelek!), fogjk össze lazán, és jól pörgessük meg a fejünk fölött.
   

A kagyló tisztítása:

A kékkagylót nem elég simán folyóvíz alatt megmosni. Egyenként le kell kaparni a héjukról minden rájuk rakódott szennyeződést, ami lehet apró kagyló, kis rákok-, tengeri csigák háza, de rátapadt alga, vagy elég ritkán még iszap is. Ha ezzel megvagyunk, a törött, kinyílt kagylóktól szívfájdalom nélkül váljunk meg, mert ezek nagy valószínűséggel nem frissek. Ne próbáljuk kiszedni a húsukat, vagy felhasználni, mert kellemetlen és veszélyes betegségeket hordozhatnak. Ugyanúgy a főzés után is zárva maradt kagylókkal is vigyázzunk! Ne feszegessük őket. Simán dobjuk ki. Van egy mondás az olaszoknál a ki nem nyílt kagylókkal kapcsolatban: "ez nem akarta, hogy megegyék. Tartsuk tiszteletben az akaratát".

Visszatérve a tisztításhoz: miután kiválogattuk az egészséges kagylókat, megtisztítottuk a héjukat, ki kell tépnünk a két héj közül kilógó bisszuszfonalakat, amik titokzatos nevük ellenére nem egyebek, mint a kagyló kapaszkodóhorgonyai, amivel a sziklákhoz kötik magukat. A kislányom szerint olyan, mintha a kagylók bekaptak volna egy csomó cérnát. Na, ezt ki kell szedni. Egy nem túl erős mozdulattal kitépve könnyen kijönnek.