2012. február 3., péntek

Változatok kenyértészta felhasználására 1.


Mostanában állandóan kenyeret sütök. Na, azért, még mielőtt bárki is megjegyezné, hogy "milyen ügyes, hogy van ennyi ideje gyerek, meg munka mellett?", hozzá kell tennem, hogy nem én gyúrom az alaptésztát. Így egyből más, mi? Nem azért, persze, mert nem tudnék kenyértésztát gyúrni (szoktam azért ilyesmit csinálni), csak azért, mert mostanában rendszeresen világra szóló, isteni tésztához jutok a környék legjobb pékjétől.
Pár hónapja egy pizzériába járok szombat esténként önkéntesként besegíteni, és ami az est végén megmarad tészta, azt szétosztjuk magunk között. Ezt gyorsan beteszem a fagyasztóba, mikor éjjel hazaérek, és amikor van egy kis időm, ebből alkotok.
Ez az önkéntes-dolog itt Olaszországban szinte hihetetlen! Nem ismerek olyan olaszt a környezetemben, aki ne vállalna valami önkéntes munkát. Ki a mentőszolgálatnál vállal ügyeletet, ki az öregek otthonában, ki az ovisokat kíséri, de van, aki Firenze belvárosát járja és a külföldi túristáknak ad angol nyelvű eligazítást, stb, stb, stb. Mindezt önkéntesen, és főleg, ingyen! Magyarországon, ahol minden az "ezzel mennyit lehet keresni"-ről szól, elég nehéz bárkit is önkéntes munkára fogni (persze vannak kivételek, de az biztos, hogy nem ölt ez a dolog akkora méreteket, mint errefelé). Most természetesen ez itt nem a legalkalmasabb fórum, hogy ennek a kultúrális-, ill. politikai hátteréről beszéljek, de tény és való, hogy egy nemrégiben megjelent kutatás szerint a magyarok világelsők, ami az individualitásukat illeti...
Szóval én a helyi foci klub pizzériájában dolgozom szombat esténként önkéntesen. A társaság jó, főzhetek-süthetek, jókat eszünk az est végén együtt és a bevételből a klub 15 csapata kap mezeket, labdákat, műfüves pályát, öltözőszekrényeket, stb. Egy-egy téli szombat estén kb 150-200 pizza készül, plussz az egyéb. De május elejétől június végéig, amikor egy országos szintű gyerektorna van, minden este nyitva vagyunk, és esténként 300-400 pizzát sütünk. Ezt csak érdekességnek. 
Szóval, mostanában elég sok kenyértésztához jutok, kidobni persze bűn lenne, márcsak azért is, mert a környék legjobb péksége készíti. 

Hozzávalók:

0,5 kg kész kenyértészta
2 ágacska friss rozmaring
durva szemcséjű só
olivaolaj

Általában simán kis lepényeket formázok a tésztából, megszórom durva szemcséjű sóval, rozmaringot morzsolok rá és miután meglocsoltam olivaolajjal, sütőben aranybarnára sütöm. Ez a focaccia. Vagy, ahogy errefelé hívják: schiacciata.
Tippek: 
antipasti-k mellé, sajtokhoz, felvágottakhoz kenyér helyett.

1 megjegyzés:

Gabriel írta...

Nagyon tetszik ez a blog. Nem lehetne egy kicsit gyakrabban írni?