2010. június 15., kedd

Zoldfuszerek



Par napja a baratainknal voltunk "in campagna", azaz a hetvegi hazukban. Kimondottan gaszronomiai elmenynek szerveztuk az utat, ugyhogy mindenki ugy keszult, ahogy csak tudott. Nekem termeszetesen nem volt idom, hogy bevasaroljak az esemenyre, de mivel mar tobbszor voltam naluk, tudtam, mire szamithatok, es ugy dontottem, hogy elek a termeszet adta lehetosegekkel, es ott talalok majd ki valami finomat, frissen szedett zoldfuszerekbol.

A tobbiek ezer finomsaggal keszultek. Kandaloban vaddisznokolbaszt sutottunk, volt, aki a hires toszkan majpastetomot hozta, amit aztan friss piritosra kentunk, es volt, aki frissen gyurta a raviolit, amit aztan olvasztott vajba, es zsalyaba forgattunk.

Megis, es ezt mindenfele itt elvarhato szerenyseg nelkul allitom, nekem volt a legnagyobb sikerem.
En ugyanis, miutan megerkeztunk, lepakoltunk, megittunk egy poharka finom bort, koruljartam a kornyezo dombokat, es a kislanyom segitsegevel vadon termo zoldfuszereket gyujtottem.
Zsalyat, rozmaringot, borragine-t, és akacviragot.
A legnagyobb sikere az orias levelu zsalyanak volt, amit olajban sutottem ki.
Ez a vilag egyik legkonnyebb, de legfinomabb etele! Egy baja van csak: nem tud az ember eleget sutni belole, mert akarmennyi keszul belole, pillanatok alatt elfogy.

Most megosztom veletek a "titkot", de mennyisegeket direkt nem irok, pont azert mert ebbol sosem eleg.

Hozzavalok:

Frissen szedett zsalyalevel (minnel nagyobbak, annal jobb)
hidegre behutott sor (tapasztalatom szerint, minnel egyszerubb/olcsobb a sor, annal jobb. ne kerdezzetek, hogy miert, nem tudom.)
liszt
tojas
so
szodabikarbona

Jo ha van keznel papirtorulkozo, vagy legalabb ket tiszta, szaraz konyharuha, egy szedohalo, egy tesztaszuro, es egy jo nagy tal, amit papirral kibelelunk es amibe beleszedjuk a kisutott zsalyaleveleket.

Elkeszites:

A sorbol, a lisztbol es egy tojasbol csipetnyi so es mokkaskanalnyi szodabikarbona hozzaadasaval a palacsintatesztanal egy piciket surubb sortesztat keszitunk.
A zsalyaleveleket hideg vizbe aztatjuk, nem tobb, mint 5 percre, aztan tesztaszuroben lecsopogtetjuk, majd egyenkent papirtorulkozore, vagy tiszta, szaraz konyharuhara teritjuk, igy leitatva rola a vizet.
Az olajat (ha van, sutoolaj oké, de a legjobb az extraszuz olivaolaj, annak ellenere, hogy otthon, Magyarorszagon ezt meg senki se hiszi el...) felforrositjuk, majd a sortesztaba martott zsalyaleveleket kisutjuk benne.
Akkor jo, ha eppen csak egy kicsit kezd aranybarna szint kapni. Nem szabad sotetre sutni!
Utolag sozhatjuk meg egy kicsit.




Csipsz helyett, koretnek, vagy eloetelnek is nagyon finom!

A megmaradt sortesztat, termeszetesen nem dobtam ki, hanem hozzaadtam egy evokanalnyi cukrot, beleforgattam par megmosott, beaztatott, lecsopogtetett, es megszaritott akacfavirag furtot, es azt is kisutottem olajban, ugyanugy, mint a zsalyat. Nagy talakra raktam, racsurgattam egy kis mezet, megszortam porcukorral, majd az egeszet elorol kezdtem, mert pillanatok alatt elfogyott, és kértek még...

1 megjegyzés:

tonycaviar írta...

Ilyesmit én is csináltam, nagy fless: http://folyekonykenyer.blog.hu/2010/06/22/zellerlevel_sortesztaban
lehet ráció abban, hogy minél olcsóbb a sör annál jobb - ugyanis annál hígabb, ízetlenebb, egyre jobban hasonlít a palacsintatésztához jól kipróbált szódavízre. De azért egy ponton túl vigyázzunk, mert ott már a tartósítók, aszkorbinsav és más adalékok világa jön, az pedig még főzésre sem jó. Én Pilsner Urquellel készítettem a sörtésztát és jól működött - vetekedett a zellerrel keserűségben.