2011. december 13., kedd

Advent

Hurrá, végre, először életemben elmondhatom, hogy teljesen jól haladok az Adventi-Karácsonyi készülődéssel! Ez szinte hihhhetetlen!
Legalábbis a saját magam által összeállított ütemtervhez képest... Először is, az advent második vasárnapján készített málnás-joghurtos plum-cake óta igencsak sokat sikerült haladnom. A legfontosabb, hogy majdnem teljesen rendben van a lakás. Azért csak majdnem, mert az utolsó simításokat teljesen felesleges most elvégezni (legalábbis ezzel nyugtatom magam...), ha a Karácsonyt megelőző napokban így is, úgy is kell még egy gyors takarítást csinálni (nem tudom, máshol hogy van, de nálunk még a tavaszi nagytakarítás után is egy héttel már semmi nyoma a nagy munkának). Úgyhogy a lakás kitakarítva, az ablakok lemosva, a függönyök kimosva, a fürdőszoba és a konyha kifényesítve (króm cuccok, edények, stb), szekrények átpakolva, garázs rendbetéve, kitakarítva, karácsonyi lakásdíszítés nagyrésze elvégezve.
Az előszobában gyönyörű fények, a nappaliban a férjem és a kislányom vasárnap délelőtti alkotása a két méter hosszú betlehemes "terepasztal" (nem szép elnevezés, csak én hívom így).
Apropó betlehem! Mikor először jöttem Olaszországba karácsonyozni, napokig nem tudtam rájönni, mi hiányzik annyira. Aztán egyszer csak leesett: senkinél nem volt otthon karácsonyfa! Furcsa, nem? Akkoriban még egyáltalán nem volt elterjedt szokás errefele a karácsonyfaállítás. A feldíszített fenyőnek inkább kommersz funkciója volt. Kirakatokat, városközpontokat díszítettek vele, de otthon inkább betlehemet készített mindenki. Annak viszon nagy mesterei a toszkánok! Gyönyörű (appunto) terepasztalok vannak egy-egy családnál. Igazi vízzel, ami csobog a terrakotta malom forgó kerekei között, igazi mohával borított jászoltető, meg ilyesmi. A férjem például születése óta minden évben kap a szüleitől egy betlehemes figurát (itt így hívják a betlehemet benépesítő bábukat), úgyhogy mivel idén betöltötte a 44-et, a mi itthoni betlehemünk több, mint két méter hosszú... :-)
Ami a gasztronómiai részét illeti a nagy készülődésnek, szintén büszkén mondhatom, hogy már egy csomó mindennel készen vagyok:
A narancsszeletek kiszárítva várják, hogy csomagok és karácsonyfaágak díszei lehessenek, a csokival bevont kandírozott narancshéjak és a kedvenc francia cukrászkönyvemből vett mendiant-ok már fémdobozban várják hogy megvegyem a celofánzacskókat, és szép kis ajándékcsomagok készüljenek belőlük, na meg a hókiflikből és a színes habkarikákból, amik már szintén készen vannak.
(receptek külön bejegyzésekben)
Emellett 3-a óta készítettem már csokis-mandulás macaron-t, beáztattam a citromhéjakat alkoholba a limoncellohoz, a kislányommal marcipánfigurákat formáztunk és be van keverve a sós stangli és a linzer alap, amire vagy holnap, vagy legkésőbb holnapután kerül majd sor.
Nem is olyan rossz, mi? :-)
(most adtam magamnak egy virtuális vállonveregetést, amit szerintem amúgy is minden háziasszony és anyuka megérdemelne naponta legalább egyszer...)



Nincsenek megjegyzések: