Frittelline di riso - Rizsfánk

Farsangi rizsfank, amit igazából Toscana egy részén inkább apák napi rizsfánknak hívnak. Merthogy ugye van, aki a Karneváli időszakban süti, van aki pedig Apák Napjára, azaz Szent József ünnepére, március 19-re.
Igazából mindegy is. Lényeg, hogy nagyon finom!

Kandírozott narancshéj csokival bevonva

Most, másfél évvel az utolsó bejegyzésem után csakis azért jöttem fel ide, mert sokkal praktikusabb ide leírnom, majd megosztanom ennek a finomságnak a receptjét, mint egyessével megírni mindenkinek, aki elkérte...:-)

Szóval csokival bevont kandírozott narancshéj. 

Milliónyi recept létezik az interneten, de be kell vallanom, hogy én egy olyat sem találtam, ami nekem bevált volna. Vagy puha maradt a narancshéj, vagy nem száradt meg még egy hét alatt sem, és csupa ragacs volt az egész, vagy a csoki ázott le egy nappal a bevonás után. Szóval elkezdtem magamnak kikísérletezni a magam változatát. Előre szólok, hogy semmi ördöngősség nincs benne!

Lime-os mascarpone krémmel töltött olasz habcsók sárga ringló ágyon

Ma átjöttek az anyósomék ebédre. Ez elég nagy szónak számít, egyrészt, mert általában mi vasárnap is dolgozunk, ergo nincs időnk a nagy családi ebédekre, másrészt, amikor meg van, akkor inkább mi megyünk hozzájuk, mert apósom istenien főz!

Ma mégis ők jöttek hozzánk. A kislányom már tegnap este óta lázban ég, és ő választotta ki a menüt is. Szerinte mégmielőtt nekikezdenék valami "furcsának" nem szabad elfelejtenem, hogy a Nonna (a nagymamája) semmit nem szeret. Ez persze így nem igaz, de tény és való, hogy a kislányom nagyon okosan figyelmeztetni akart, hogy inkább most valami hagyományos dolgot főzzünk. Úgyhogy a lasagne-re esett a választásunk. Miután elkészítettem a ragut és a besamellt, Kata lányom két nagy tálba összeállította a lasagnet, amit ma már csak be kellett tolnom a sütőbe, és kész.

Viszont mi legyen a desszert? Azt tudom, hogy amennyire a hagyományos dolgokat szeretik anyósomék főételben, annyira imádnak kisérletezni desszertekben.

A tenger csodái 2.

Van egy alapszabály az olaszoknál: gombás és halas tésztaételekre nem teszünk sajtot. Na, ez mostanában érvényét vesztette. Egyre több étteremben lehet az újítások között sajttal és hallal kombinált ételeket találni. Valószínüleg ez is annak a jelenségnek a következménye, ami pár éve tombol a sajt körül: minél "furcsább" ízösszeállítást találsz ki, annál nagyobb a siker.

Változatok kenyértészta felhasználására 1.

Mostanában állandóan kenyeret sütök. Na, azért, még mielőtt bárki is megjegyezné, hogy "milyen ügyes, hogy van ennyi ideje gyerek, meg munka mellett?", hozzá kell tennem, hogy nem én gyúrom az alaptésztát. Így egyből más, mi? Nem azért, persze, mert nem tudnék kenyértésztát gyúrni (szoktam azért ilyesmit csinálni), csak azért, mert mostanában rendszeresen világra szóló, isteni tésztához jutok a környék legjobb pékjétől.

A tenger csodái 1.

Tudom, elég nagy gonoszság innen Olaszországból úgy kezdeni, hogy ugorj le a sarki halashoz, és vegyél 2-3 szép nagy rákot... de ha valakinek mégis van rá lehetősége, annak van egy jó receptem.

Szóval: ha valaki szép rákokhoz jut (természetesen csakis frissről lehet szó, sőt, élőről, és semmiképpen se fagyasztottról), seperc alatt a világ legegyszerűbb és legfinomabb tésztaételét készítheti belőle.

A hozzávalók listája hihetetlenül rövid, és mialatt kifő a tészta, kész is a szósz.

Limoncello

Ez ugyan nem egy kimondottan toszkán recept, sőt, az egész világ az Amalfi tengerparthoz és környékéhez köti, de a limoncello (a nocino-val együtt) mindig minden háznál volt kéznél, ahol citrom, dió és szőlő (törkölypálinkából készült eleinte) volt, márpedig ez errefelé elég gyakori. Ezt a citromlikőrt az olaszok étkezés után isszák, mert elsősorban nem a bódító hatása, hanem inkább az emésztést segítő tulajdonsága miatt szeretik. A citromot itt amúgy is nagy becsben tartják ha gyógyításról van szó. Emlékszem, amikor kiköltöztem és elkaptam valami hülye téli vírust, az anyósom egész éjszaka forró limonádét itatott velem, és reggelre semmi bajom nem volt. Azóta is mindig van itthon citrom...

Cantuccini

Cantuccini di Prato

Cantuccini avagy Biscotti di Prato

Na, jó. Ezennel beadom a derekam. Olyan sok ismerősöm, barátom és rokonom kérte már el a "titkos" cantuccini receptem, hogy ma eldöntöttem, hogy közzéteszem. 

Egyetlen hátulütője van csak a dolognak: hogy így most mindenki rájön majd, hogy nem is olyan különleges az egész! Illetve hogy az eredmény különleges, de maga az elkészítés teljesen egyszerű, bárki által, bármikor kivitelezhető semmiség. És persze így ezek után már nem tudok annyira villogni majd a cantuccinieimmel soha többé :-).
De ha már eldöntöttem, eldöntöttem. Leírom.

Macaron

Macaron alla Zsuzsa :-))

Szóval akkor macaron alla Zsuzsa..:-))

Már többször próbálkoztam a macaronnal, de valahogy mindig túlságosan féltem tőle. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem a klasszikus cukrászkreációk mindig olyen elérhetetlennek tűnnek először. Hónapok telnek el nálam az "ááá, én ezt úgysem tudom ilyen finomra és szépre elkészíteni"-től a "bele kéne már egyszer vágnom, legfeljebb kidobom"-on át a "na, ez milyen egyszerű volt, és milyen finom lett" állapotig.

Így voltam a profitterollal, a képviselőfánkkal (amit a férjem egyszer átkeresztelt diplomatasüteménnyé, mert nem jutott eszébe, hogy hogy hívják magyarul, azóta az egész család így hívja), a dobos tortával és a fondant-nal. És mindegyikkel a végén hihetetlen sikerem lett (legalábbis abban a szűk körben, akik ezeket meg is kóstolták nálam legalább egyszer).

És így voltam a macaronnal is.

Először Párizsban a Ladurèe macaroncsodái előtt döntöttem el, hogy egyszer ha törik, ha szakad, ki kell próbálnom nekem is. Aztán mikor végigkóstoltam vagy 50 féle "világ legjobb macaronja"-t, eldöntöttem, hogy nekivágok. Egy teljesen egyszerű, csokis tölteléket választottam, mert a család már napok óta "valami csokisat" szeretett volna.

Úgyhogy íme az én "világ legjobb macaron"-ja receptem:

Mendiants

Mendiants

Mendiants (koldusok). A francia haute patisserie egyik állandó főszereplője. 

Nekem a karácsonyi gasztroajándékaim tervezése közben jutott eszembe. Ez ugyanis az egyik legkönnyebben elkészíthető, egyben leglátványosabb csokoládé. Egy fontos szabályt kell betartanunk a készítésénél: csak kiváló alapanyagokból készülhet (tudom, ezt minden receptnél elmondom, itt mégis különösen fontos)!